Ebben a szakkcikkben kerülnek ismertetésre a „csomagolás”-sal kapcsolatos aktuális gazdálkodói feladatok, tudnivalók.

Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy az Európai Parlament és Tanács (EU) 2025/40 Rendelete (2024. december 19.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (csomagolási rendelet – PPWR) szóló rendelet 2025. február 11-én lépett hatályba, a rendelkezéseit 2026. augusztus 12-től kell alkalmazni, illetve ez utóbbi napon a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól szóló 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet (továbbiakban: EPR) egyes rendelkezési is változnak.

A PPWR a korábbi csomagolási írányelv (94/62/EK – PPWD) szabályain alapul, azonban azon túlmutat és minden tagállami gazdálkodó számára határozott előírásokat tartalmaz a kibocsátott csomagolásokra, azok ellátási láncon belüli adminisztrációjára és a csomagolási hulladék megítélésére. Kijelenthető, hogy a PPWR komplexen határozza meg valamennyi tagállami gazdálkodó számára a csomagolást érintő adminisztrációt a környezeti terhelés csökkentése és az emberi egészség megőrzése érdekében.

Melyek a PPWR legfontosabb elemei?

A környezeti hatások csökkentése érdekében a PPWR alapvetései között célszerű megemlíteni a hulladékmegelőzési célokat (pl.: 2018-as adatokhoz képest 2040-re 15%-os csökkentés), továbbá újrahasználati szabályokat az online kereskedelemben és a szállításoknál, sőt ezen túl lényeges előírás, hogy 2030-ig minden csomagolás gazdaságilag reálisan újrahasznosíthatónak, valamint az élelmiszerekkel érintkező csomagolások esetében az aggodalomra okot adó anyagok tartalma meghatározott értéken belül kell lennie. A PPWR normaszövege előrevetíti a tagállamok EPR rendszereinek egységesítése is.

További célja a PPWR-nek a csomagoláson belüli üres térfogat arány az online kereskedelemben és a gyűjtő, szállítási csomagolásnál, majd két év múlva a harmonizált ún. válogató címkék alkalmazása, három év és kb. 4 hónap múlva bizonyos csomagolási formák betiltása, a visszatérítési és betétdíj rendszerek alkalmazása.

Mi minősül csomagolásnak?

A PPWR az alábbiakban határozza meg a csomagolás fogalmát:

„csomagolás: olyan cikk – függetlenül attól, hogy milyen anyagokból készül –, amelyet arra szánnak, hogy egy gazdasági szereplő termékek tartására, megóvására, kezelésére, szállítására vagy bemutatására használja egy másik gazdasági szereplő vagy egy végfelhasználó számára, és amely funkciója, anyaga és kialakítása alapján csomagolási forma szerint megkülönböztethető, …”

A teljesség igénye nélkül rövid mondatban így foglalható össze a csomagolás hétköznapi megfogalmazása: az áru ideiglenes védőburkolata.

A PPWR-t valamennyi csomagolásra és csomagolási hulladékra alkalmazni kell, „…függetlenül attól, hogy az ilyen csomagolást az iparban, egyéb feldolgozóipari tevékenység során, a kiskereskedelemben vagy az értékesítésben, irodákban, szolgáltatásokban vagy háztartásokban használják-e, vagy az ilyen csomagolási hulladék a felsoroltakból származik-e.”

Milyen tevékenységet érint a PPWR?

Kiemelendő a fogalommeghatározások közül a forgalomba hozatal definíciója, melynek tartalma keretbe foglalja azt a cselekvést, ami a csomagolás, mint tárgyi hatály megállapításával együtt adja meg azt a személy, akinek teljesítenie-kell a PPWR szerinti kötelezettségeket. A forgalomba hozatal nem más, mint a kötelezettséget keletkeztető időpont a csomagolás kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása az uniós piacon.

Kit érint a csomagolás és annak adminisztrációja?

A csomagolással kapcsolatos gazdálkodói teendőket javasolt az ellátási lánc szereplői szerint elemezni:

Először: előállító, aki a csomagolás fenntarthatósági és címkézési követelményeiért felelős: „bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely csomagolást vagy csomagolt terméket állít elő…” azonban kivételes szabályok vonatkoznak sajátmárkás termékek értékesítőire és a mikrovállalkozásokra.

Másodszor: gyártó, aki a csomagolás kibocsátása során a kiterjesztett gyártói felelősség adminisztratív felelőse, aki lehet előállító, forgalmazó, importőr (továbbiakban: EFI). Javasolt három alcsoportra bontani a gyártókat:

• EFI a letelepedése szerinti tagállamban először vagy másik tagállamban végfelhasználónak forgalmaz szállítási, eladáshelyi vagy elsődleges termelés csomagolását, legyen az egyutas vagy többutas,
• EFI a letelepedése szerinti tagállamban először vagy másik tagállamban forgalmaz végfelhasználónak csomagolásba csomagolt terméket,
• az előzőek nem teljesülése esetében, ha az EFI valamely tagállamban letelepedett és csomagolt terméket nem végfelhasználóként kicsomagol.

Harmadszor: importőr, aki valamely tagállamban letelepedett személy, aki vagy amely harmadik országból származó csomagolást hoz valamely tagállamban forgalomba.

Negyedszer: forgalmazó, aki az előállítótól vagy az importőrtől eltérő bármely természetes vagy jogi személy a szállítói láncban, aki vagy amely csomagolást forgalmaz.

Ötödször: végfelhasználó, aki valamely tagállami személy, aki vagy amely számára egy terméket vagy fogyasztóként, vagy szakmai végfelhasználóként ipari vagy szakmai tevékenységei körében forgalmaztak, és aki vagy amely az említett terméket a neki kiszállított formában már nem forgalmazza tovább.

Mit kell tenni az előállítónak augusztus 12-től?

Az előállítói kötelezettségeket két csoportban célszerű elemezni.

Az egyik csoport a fenntarthatóságra vonatkozó kötelezettségeket részletezi. Alapvetés, hogy az előállítónak a csomagolás forgalomba hozatala előtt le kell folytatni megfelelőségértékelési eljárást, melynek során a PPWR szerinti előírások alapján el kell készíteni a műszaki dokumentációt.

A műszaki dokumentáció mire szolgál:

1. Bemutatja, hogy az érintett személy eleget tesz a PPWR kötelezettségek.
2. Igazolja, hogy a gyártásellenőrzés tárgyát képező csomagolás megfelel a csomagolásra alkalmazandó követelményeknek.
3. Tartalmazza a meg nem felelés kockázatainak megfelelő elemzést és értékelést, továbbá az alkalmazandó követelményeket, és a csomagolás kialakítását, előállítását és működését.

A követelmények közül említést érdemel a csomagolásban vagy a csomagolás-összetevőkben jelen lévő nehézfém tartalom (ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm) koncentrációinak összege nem lehet több, mint 100 mg/kg, illetve az élelmiszerrel érintkező csomagolásban a PPWR-ben rögzített határértékekkel egyenlő vagy azokat meghaladó koncentrációban per- és polifluorozott alkil anyagok (PFA-anyagok) tartalma sem lehet magasabb.

A dokumentáció kötelező tartalmi elemei:

• a csomagolásnak és rendeltetésszerű használatának általános leírása,
• koncepcionális tervezési és előállítási rajzok, illetve az összetevők anyagai,
• rajzok megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok, valamint a csomagolás vázlatai és működése,
• megnevezés:
  • az alkalmazott harmonizált szabványokról;
  • az alkalmazott közös előírásokról;
  • a mérési és a számítási célokra használt, egyéb releváns műszaki előírásokról;
  • harmonizált szabványok vagy közös előírások alkalmazása hiányában megoldások figyelembevételéről;
• leírás, hogy miként végezték el (2023. január 1-jétől):
  • újrafeldolgozhatósági értékelést;
  • a csomagolás minimálisra csökkentését;
  • újrahasználható csomagolás követelményt.

A másik csoport szerint a műszaki dokumentáció elkészítését követően az előállítónak mindegyik csomagolástípusra vonatkozóan írásos megfelelőségi nyilatkozatot kell készítenie, és azt a dokumentációval együtt elérhetővé kell tennie a nemzeti hatóságok számára.

A megfelelőségi nyilatkozat tartalmi elemei – teljesség igénye nélkül:

• a csomagolás egyedi azonosító megadása,
• a csomagolás nyomonkövethetőséget lehetővé tevő azonosítás, a csomagolás leírása,
• nyilatkozat arról, hogy az megfelel a releváns uniós harmonizációs jogszabályoknak,
• a releváns harmonizált szabványok vagy közös előírások rögzítése, vagy azon egyéb műszaki előírásokra való hivatkozások, amelyekkel kapcsolatban a megfelelőségi nyilatkozatot kiállították,
• egyéb releváns adatok, tanúsítvány paramétereinek megadása,
• nyilatkozat azonosító száma.

Mi változik az EPR-ben augusztus 12-től?

Az EPR szabályai közöl a sokak által csak 11.§ (1) bekezdésnek ismert, – pontosabban „A fogyasztó számára történő értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószerből, továbbá a fogyasztó számára történő értékesítés helyén eladott, megtöltött vagy megtöltésre tervezett és szánt egyszer használatos csomagolószerből létrehozott csomagolás tekintetében a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség a csomagolószer gyártóját terheli.” normaszövegrész – az ún. eladáshelyi csomagolásokra vonatkozó szabály törtésre kerül.

Mit jelent és miért van ez a változás?

A PPWR a csomagolás fogalmába beleérti ún. kiterjesztett meghatározásként az értékesítés helyén – a termék kiadásához – történő megtöltésre tervezett és szánt cikkeket és ezeket gyűjtőmegnevezésként „eladáshelyi csomagolásként” nevesíti. Vagyis a hazai EPR szabályozásban már nem kell rögzíteni az eladáshelyi csomagolások gyártóinak lehatárolását, mivel a PPWR rendeleti szinten azt már kimondja.

A PPWR személyi hatály meghatározásának egyértelműsíti, hogy gyártónak minősül az előállító, a forgalmazó, az importőr, ha a letelepedése szerinti tagállamban először vagy másik tagállamban végfelhasználónak forgalmaz eladáshelyi csomagolást, ami nem mást jelent, mint az ún. üres csomagolást (pl.: nagyon könnyű műanyag hordtasak, papírtasak, poharak stb.)

AZ EPR szabályozásában az ágazati szabályozás normaszövegével összhangban, azzal megegyezően a csomagolószer szóhasználat csomagolóanyagra változik.

Debreczeni László
EPR, környezetvédelmi termékdíj tanácsadó