A vállalkozás életében elérkezhet az a pont, amikor már nem az jelenti a legnagyobb kihívást, hogyan termeljen nyereséget, hanem az, hogyan gazdálkodjon a már megtermelt vagyonnal. Sok cég esetében jelentős összegek pihennek hónapokon vagy akár éveken keresztül a folyószámlán. Ez rövid távon biztonságérzetet adhat, hosszabb távon azonban pénzügyi szempontból ritkán tekinthető optimális megoldásnak. A vállalati likviditásnak természetesen ára van, de a teljes szabad pénzállomány készpénzben tartása szintén költséget jelenthet az elmaradt hozamok és az infláció következtében.
A korszerű vállalati pénzügyi szemlélet ezért nem azt vizsgálja, hogy érdemes-e befektetni, hanem azt, hogy a vállalkozás mely pénzeszközeit, milyen időtávra és milyen kockázat mellett célszerű befektetni.
A tőkepiaci befektetések hallatán sok vállalkozó még mindig a napi részvénykereskedésre vagy a jelentős árfolyamkockázatra gondol. A valóságban azonban a vállalati befektetések döntő többsége nem erről szól.
Egy jól felépített vállalati portfólió elsődleges célja a likviditás kezelése, a pénzügyi tartalékok értékének megőrzése és – a vállalat kockázati profiljához igazodva – azok mérsékelt gyarapítása.
A rendelkezésre álló eszköztár rendkívül széles: a rövid futamidejű pénzpiaci és kötvényalapoktól kezdve egészen a globálisan diverzifikált részvényportfóliókig számos megoldás áll rendelkezésre.
Ökölszabály: nem minden pénzt.
A napi működés finanszírozásához szükséges likviditásnak, a béreknek, az adófizetési kötelezettségeknek és a beszállítók kifizetésének továbbra is a folyószámlán a helye.
A befektetésre szánt vagyon ezzel szemben az a pénzeszköz, amelyet a vállalkozás várhatóan legalább 6–12 hónapig nem kíván felhasználni.
Egy jól felépített vállalati mérlegben általában három pénzügyi „réteg” különíthető el:
Mindhárom réteg eltérő befektetési megoldást igényel.
A vállalati értékpapírszámla nem kizárólag a magasabb hozam lehetőségét jelenti.
Legalább ilyen fontos előnye, hogy a vállalkozás pénzügyi vagyona elkülönül az operatív működéshez szükséges likviditástól, miközben a befektetések továbbra is viszonylag gyorsan hozzáférhetők maradhatnak.
A megfelelően kialakított portfólió emellett csökkentheti annak kockázatát is, hogy a vállalat teljes vagyona ugyanazon gazdasági folyamatoktól függjön, amelyek a saját üzleti tevékenységét is befolyásolják.
A folyamat egyszerűbb, mint sokan gondolják.
Első lépésként szükség van egy LEI-kódra (Legal Entity Identifier), amely a jogi személyek nemzetközi azonosítója. Ezt követően nyitható vállalati értékpapírszámla egy befektetési szolgáltatónál vagy banknál.
A valódi munka azonban csak ezután kezdődik.
Nem az értékpapírszámla megnyitása a legfontosabb döntés, hanem annak meghatározása, hogy a vállalkozás milyen célra, milyen időtávban és milyen kockázatvállalás mellett kívánja befektetni szabad pénzeszközeit.
A vállalati befektetések adózása jelentősen eltér a magánszemélyekétől. Cégek számára például nem érhető el a Tartós Befektetési Számla (TBSZ), a befektetések eredménye pedig a társaság eredménykimutatásában jelenik meg. A pontos adózási következmények meghatározásához minden esetben érdemes könyvelő vagy adótanácsadó segítségét kérni.
Szintén fontos szempont a devizakockázat. Ha egy forintban működő vállalkozás euróban vagy amerikai dollárban denominált eszközökbe fektet, a hozamot nemcsak a befektetés teljesítménye, hanem az árfolyamváltozások is jelentősen befolyásolhatják.
Hanem az, hogy milyen szerepet töltsön be a befektetés a vállalkozás pénzügyi stratégiájában.
A jól működő cégek számára a tőkepiac nem a gyors meggazdagodás eszköze, hanem a tudatos vagyonkezelés része. A megfelelően kialakított vállalati portfólió hozzájárulhat ahhoz, hogy a megtermelt nyereség ne csupán megőrizze értékét, hanem hosszú távon a vállalkozás további fejlődését is támogassa.
Lévai Tamás
minősített pénzügyi, befektetési és biztosítási tanácsadó
kamarai tanácsadó