Sok magyar vállalkozásnál a tulajdonos maga látja el az ügyvezetői feladatokat, gyakran díjazás nélkül. Ez azonban társadalombiztosítási szempontból nem jelent automatikus járulékmentességet.

A TB-minősítésnél nem az a kiindulópont, hogy az ügyvezető kap-e fizetést, hanem az, hogy milyen jogviszonyban végzi a vezető tisztségviselői feladatokat. A hibás besorolás járulékhiányhoz, utólagos korrekcióhoz és adókockázathoz vezethet.

Az ügyvezetés jogviszonya

Az ügyvezetői feladatok ellátása történhet munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban.

Munkaviszony esetén a társadalombiztosítási és járulékfizetési szabályokat a munkaviszonyra vonatkozó általános előírások szerint kell alkalmazni.

Megbízási jogviszonynál összetettebb a helyzet, különösen akkor, ha az ügyvezető egyben a társaság tagja is. Ilyenkor azt is vizsgálni kell, hogy az ügyvezetés mellett végez-e személyes közreműködést a társaság tevékenységében.

Ha a tag megbízási jogviszonyban kizárólag ügyvezetői feladatokat lát el, és ezen kívül nem működik közre személyesen a társaság tevékenységében, társadalombiztosítási szempontból társas vállalkozónak minősül. Ez bejelentési és járulékfizetési kötelezettséget eredményezhet.

Más a helyzet akkor, ha a tag az ügyvezetés mellett ténylegesen részt vesz a cég szakmai munkájában is, például IT cégben szoftverfejlesztőként. Ebben az esetben a társas vállalkozói minőség a személyes közreműködéshez kapcsolódik, az ügyvezetői megbízás biztosítási megítélését pedig a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokra vonatkozó szabályok szerint, vagyis a megbízási díj összege alapján kell vizsgálni.

Megbízási díj és biztosítási küszöb

Hagyományos megbízási jogviszony esetén a megbízott akkor válik biztosítottá, ha a tárgyhavi megbízási díja eléri a minimálbér 30 százalékát, napi elszámolás esetén pedig annak harmincad részét.

Ha a díjazás ezt nem éri el, a díj adóköteles lehet, de biztosítási jogviszonyt önmagában nem keletkeztet.

Járulékalap és mentesítő körülmények

A társas vállalkozó főszabály szerint biztosítottnak minősül. Ha a tag a vezető tisztségviselés miatt válik társas vállalkozóvá és főtevékenysége is az ügyvezetés, akkor a társadalombiztosítási járulékot legalább a minimálbér után kell megfizetni.

Ha a társas vállalkozói jogviszony nem az ügyvezetéshez, hanem a személyes közreműködéshez kapcsolódik és a főtevékenység középfokú végzettséget vagy szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimum lehet az irányadó alap.

Nem keletkezik kötelező minimumjárulék-fizetés bizonyos esetekben, például ha a társas vállalkozó e jogviszonya mellett heti 36 órát elérő munkaviszonnyal rendelkezik, nappali rendszerű oktatásban tanul vagy kiegészítő tevékenységet folytat, például saját jogú nyugdíjas.

Más uniós tagállamban fennálló biztosítási jogviszony esetén az A1-es igazolás lehet irányadó.

Bejelentés és bevallás

A társaságnak a biztosítási jogviszonyt a megfelelő NAV-bejelentőlapon, például a 08E nyomtatványon kell rögzítenie.

A havi adó- és járulékbevallásban a tényleges jogviszonynak megfelelő kódot kell feltüntetni, a felmerülő közterhekről adatot kell szolgáltatni, a járulékfizetés teljesítése pedig a társaságot terheli.

Bevallás előtt javasolt ellenőrizni:

– az ügyvezető jogviszonyát,
– a személyes közreműködés meglétét,
– a megbízási díj összegét és biztosítási hatását,
– a heti 36 órás munkaviszonyt, nappali tagozatos tanulmányokat vagy nyugdíjas státuszt,
– a NAV-bejelentéseket és a havi bevallási kódokat.

Az ügyvezetők TB-minősítése nem pusztán adminisztrációs kérdés, hanem fontos járulékkockázati pont. A „nincs fizetés, nincs járulék” megközelítés könnyen félrevezető lehet, ezért a bevallás előtt célszerű külön is áttekinteni a tag-ügyvezetők státuszát.

A részletes szakmai összefoglaló Bartók Szandra, a Niveus Payroll szakmai vezetőjének 2026. április 17-én megjelent cikkében olvasható.