Környezetvédelmi termékdíj reklámhordozó papírra
A reklámhordozó papír a hétköznapi és a szakmai szempontból már eddig is sok kérdést és vitát generált, és valószínűleg – ameddig ez a termékkör a szabályozás részét képezi – ez a jövőben is így lesz.
Mielőtt részletesebben elemzésre kerülne a reklámhordozó papír aktuális szabályrendszere, érdemes leszögezni, hogy a papír alapú, különféle információt tartalmazó termékek jellemzően tartalmazhatnak grafikát, ábrát, illetve sok esetben fotót, melyeknek lényeges szerepe lehet a termékdíj érintettségben, de ugyanígy félrevezetésül is szolgálhatnak, mivel a termékeken megtalálható például céglogó egyáltalán nem szükséges feltétele a reklámhordozó papír jogszerű meghatározásának.
Értelmező rendelkezés
A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (Ktdt.) értelmező rendelkezése, vagyis a 2.§ 26. pontja határozza meg a reklámhordozó papír fogalmát:
„a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben meghatározott gazdasági reklámot tartalmazó, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által meghatározott
- a) sajtótermékek közül az időszaki lap egyes számai,
- b) egyéb nyomtatott anyagok közül a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyomtatott képeslap, a névjegykártya kivételével az üdvözlő- és más hasonló kártya, a nyomtatott naptár, a nyomtatott üzleti reklámanyag, a katalógus, a prospektus, a reklámposzter és hasonlók, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány,
ideértve azt is, ha más kiadvány mellékletét képezik, kivéve az ISBN-számmal ellátott könyvet, és a tankönyvjegyzékbe felvett tankönyvet;”
Szinte minden információt hordozó papír alapú terméknél felmerül a Ktdt. 2. § 26. pontjának értelmezése, mégis tisztázandó melyek azok a termékek, amelyek termékdíjkötelesek és melyek azok, amelyek nem tartoznak a termékdíjköteles termékek közé. A Ktdt. és a mögöttes jogszabályok – például a röplap és a térképtől eltekintve – konkrét terméket nem határoznak meg, azonban az egyes fogalmak levezetéséből jól behatárolható az érintett termékek köre, azonban ennek ellenére nem lehet minden esetben első ránézésre eldönteni, hogy a kérdéses termék termékdíjköteles reklámhordozó papír-e vagy sem.
A reklámhordozó papír helyes értelmezése az alábbi szempontok részletes elemzésével és lekövetésével érhető el: 1. termék lehatárolás vámtarifaszám szerint -> 2. sajtótermék, kiadvány megállapítás -> 3. gazdasági reklámtartalom vizsgálat -> 4. termékdíját nem kell megfizetni jogcím -> 5. melléklet elemzése -> 6. kivételre szűrés.
Első szempont: a kérdéses termék vámtarifaszám meghatározás
Az első és legfontosabb lépés a termék besorolása, vagyis a helyes és pontos vámtarifaszám megállapítása. Ez elsősorban a pontos áruismeretből és a jogszerű áruosztályozásból állapítható meg. Egy adott termék reklámhordozó papír érintettségénél mindenképpen szükséges az ex 48. Árucsoport (Papír és karton; papíripari rostanyagból, papírból vagy kartonból készült áruk) és az ex 49. Árucsoport (Könyvek, újságok, képek és más nyomdaipari termékek) szerinti vizsgálat. Természetesen a szóban forgó konkrét áru vámtarifaszám szerinti lehatárolását követően lehetséges eldönteni az említett két „árucsoportba való tartozást”.
Második szempont: sajtótermék, kiadvány szerinti megállapítás
A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 203. § 22. pontja az alábbiak szerint fogalmazza meg a kiadvány, illetve a 60. pontja a sajtótermék fogalmát:
ad.1.: kiadvány meghatározása:
- könyv nyomtatott vagy elektronikus formában, lemezen, kazettán, más fizikai hordozón; online és letölthető könyv;
- sajtótermék nyomtatott vagy elektronikus formában; online és letölthető időszaki kiadvány;
- egyéb nyomtatott anyag (címtár, névtár, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, térkép; röplap; nyomtatott képeslap, üdvözlő- és más hasonló kártya; nyomtatott kép, minta, fénykép; nyomtatott naptár; nyomtatott üzleti reklámanyag, katalógus, prospektus, reklámposzter és hasonlók; egyéb szöveges kiadvány) ide nem értve: nyomtatott öntapadó papír (matrica), postai, jövedéki, illeték- stb. bélyeg, bélyegnyomott papír, csekk, bankjegy, részvény, értékcikk, kötvény, okirat és hasonlók;
- film-, video-, televízióműsor-készítés termékei (nyilvános közlésre szánt film filmszalagon, videokazettán, -lemezen, más fizikai hordozón; letölthető film, videó);
- hangfelvétel (nyilvános közlésre szánt, műsoros hangszalag, hanglemez, letölthető hangtartalom);
- zenemű (nyomtatott zenemű, zenemű elektronikus formában, letölthető zenemű)”
ad.2.: sajtótermék meghatározása:
„a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében. Gazdasági szolgáltatás az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás.”
A kiemelt fogalmakból látható, hogy a kiadvány és a sajtótermékek halmazából a termékdíj szabályozás olyan termékeket helyez a termékdíj-kötelezettség hatálya alá, amelyek jellemzően nagy tömegben kerülnek a környezetünkbe. Olyan újságokról, folyóiratokról és időszakos kiadványokról, illetve hirdetési célt szolgáló nyomtatványokról van itt szó, amelyek gazdasági, kereskedelmi, értékesítési célt töltenek be.
Harmadik szempont: gazdasági reklám tartalom vizsgálata
A „gazdasági reklám” mint fogalom a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) 3.§ d) pontja szerint értelmezendő, vagyis: „olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog – ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket – (a továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul …,”
Fontos szempont, hogy a tájékoztatás céljainál vagylagosság került megfogalmazásra, tehát ha bármelyik irányultság esetében megvalósul a tájékoztatás, közlés, akkor az már a gazdasági reklám fogalmát kimeríti. Tehát nem csak egy áru értékesítésekor, hanem egyéb más igénybevételre történő felhíváskor, továbbá az adott cég nevének, működésének a bemutatásakor, az általa forgalmazott áruk ismertségének növelését szolgáló stb. esetben is gazdasági reklámról beszélünk. Vagyis a vállalkozás által értékesített vagy felhasznált reklámhordozó – a fenti paramétereken túl – akkor tartalmaz gazdasági reklámot, ha az összefügg a vállalkozás áruinak/szolgáltatásainak értékesítésével, népszerűsítésével, ismertségének stb. előmozdításával.
A gazdasági reklám a vállalkozás formájától függetlenül azt a vállalkozást érinti – a Grtv. 3. § r) pontja szerint – „aki önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el.” Gazdasági reklámtartalom szerinti szolgáltatás pedig nem más, mint az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás.
Negyedik szempont: nem kell megfizetni jogcím esete
A termékdíjköteles termék termékdíját nem kell megfizetni, ha a kötelezett olyan reklámhordozó papír esetében érintett, amely teljes nyomtatott felületére vetítve legfeljebb 50%-ában gazdasági reklám terjesztésére szolgál, vagy amelyet közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében ad ki.
Lényeges, ha egy termék reklámhordozó papírnak minősül (kivéve az ISBN-számmal ellátott könyvet, és a tankönyvjegyzékbe felvett tankönyvet), akkor a kötelezettnek eleget kell tenni a bejelentési, nyilvántartás vezetési, bevallási kötelezettségnek és csak akkor nem kell megfizetni a termékdíjat, ha az érintett termék teljes nyomtatott felületére vetítve legfeljebb 50%-ában gazdasági reklám terjesztésére szolgál, vagy közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében kerül kiadásra.
Az első jogcímnél az általános értelemben vett területszámítási szabályokat kell alkalmazni a nyomtatott felületre és azon belül a gazdasági reklám felület %-os paraméterének a meghatározására. A másik jogcímnél a közhasznú tevékenységet végző az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény szerinti szervezetet, továbbá a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény szerinti állami és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény szerinti szervezet által a tevékenységükhöz kapcsolódóan kibocsátott kiadványokról, időszaki lapokról van szó.
További feltétel, hogy a nyomdai szolgáltatást megrendelőnek a megrendeléssel egyidejűleg írásban kell nyilatkozni, hogy mely feltétel alapján nem kell megfizetni a termékdíjat. Sőt a termékdíj szabályozás arra is kitér, hogy ha a közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv szerződéses partnere (például tervező iroda) a nyomda megrendelője, akkor ennek a szerződésespartnernek/megrendelőnek a már említett nyilatkozata megtétele előtt be kell szereznie a közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a megrendelt termékre mely feltétel szerint nem kell megfizetni a termékdíjat.
Ha a megrendelő a nyilatkozat tekintetében nem jogszerűen jár el, abban az esetben a megrendelő válik termékdíj-kötelezettség alapján kötelezetté.
Ötödik szempont: mellékletek elemzése
Amennyiben egy reklámhordozó papírnak nem minősülő kiadvány melléklettel is rendelkezik, akkor a termékdíj-kötelezettség szempontjából az alábbiak szerint célszerű eljárni. Ha a melléklet saját állandó címmel, rendszerint saját szerzőségi adatokkal és önálló számozási adatokkal is rendelkezik, akkor azt – önálló időszaki – kiadványnak kell tekinteni míg, ha a kiadvány nem minősül önálló kiadványnak, úgy abban az esetben az alapkiadvánnyal együtt tekintendő egy terméknek/kiadványnak, és értelemszerűen, ha az alapkiadvány nem termékdíjköteles, úgy a melléklettel együtt sem az.
Hatodik szempont: kivételek
A fogalom második része meghatározza azokat a papír alapú nyomtatott termékeket, amelyek tartalmaznak ugyan valamilyen információt, grafikát, rajzot vagy fotót, de ennek ellenére nem tartoznak a reklámhordozó papír termékáramba. Ilyen lehet az ISBN-számmal (International Standard Book Number) ellátott könyv. Az ISBN számot az Országos Széchenyi Könyvtár, illetve ezen belül a Magyar ISBN és ISMN Iroda kérelemre adja ki.
A tankönyv meghatározásnak az a termék felel meg, amelyet a Oktatási Hivatal, ezen belül a Tanügy-igazgatási és Köznevelési Hatósági Főosztály Akkreditációs és Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Osztálya tankönyvvé nyilvánított és a tankönyvjegyzékbe felvett.
Az eddig leírtak ismeretében talán kijelenthető, hogy az ebben szakcikkben megfogalmazott reklámhordozó papírra vetített értelmezési folyamat egyaránt hasznos lehet a nyomdai szolgáltatást megrendelő gazdálkodók termék meghatározásánál, vagy a nyomdai szolgáltatást végző személyek termék elemzésénél.
